Hát most már kezd elegem lenni ezekből a csodás álmokból! Ezt le kell írnom, mert egyszerűen, ilyen rém álmom nagyon rég volt! Meg azért is leírom, hogy meg ne történjen még véletlenül sem! 

Az oltár előtt álltam, mint gyönyörű szép menyasszony és vártam a vőlegényem, hogy elvegyen feleségül. Amikor oda értünk az igenek kimondásához, Ő fogta magát és ott hagyott.. én meg összerogytam és úgy sírtam, mint még soha az életemben! Pedig aztán volt pár alakításom az életben, de ez annál keményebb volt. ÚGy ordítottam,hogy a végén hangom sem volt. Az álom 4napból állt. Az első volt az oltárnál hagyás, a másodikban bent jártam a régi gimimben és az ofőm próbált vigasztalni. Beültünk egy előadásra ahol ott hagytam a laptopom, de csak a táskáját vitték el. Lehetne ez így az életben is :D Aztán harmad nap elvittek bulizni, ahol a vőlegény szellem formájában megjelent előttem és mondta, hogy mennyire szeret és ez örökre így lesz, de ezt meg kellett tennie. Biztos megérdemeltem, de még ha álmodtam is pocsékul éreztem magam kisírt szemekkel. És az utolsó nap egy gyerek kori haverom próbált feldobni, de csak bele vitt a balhéba és akkor is csak sírni tudtam! Remélem, ilyen sose fog velem megtörténni, mert azt életben biztos nem élném túl!